V�rcseppek

Hangulatkelt� novella az V. Lumina Cornu Asztali Torna

2009. 04. 04.-es MAGUS versenyhez

Futott, ahogy csak a l�ba b�rta. Nem l�tta �ket, de biztos volt benne, hogy ha ki�r a g�cs�rt�s t�rzs� f�k takar�s�b�l, �k majd �szreveszik. M�s m�don azonban nem �rhette el a szikl�kat. �g reccsent a talpa alatt, valami az arc�ba csapott. Esz�t vesztve g�zolt bele a r�t v�r�ses �rnyalat�, betegesen satnya f�v�be. Majdnem feslett saruja f�csom�kat taposott sz�t, majd egy herny�t k�ld�tt Tharr pokl�ra. Nem t�r�d�tt a zajokkal, a l�legzet�t sem fogta vissza m�r, zih�lva szedte a l�bait. Kezei �temesen suhogtak a teste mellett, tekintet�t maga el�, a r�t talaj�ra szegezte; ha g�d�rbe l�p �s elesik, biztosan v�ge lesz. Akkor�kat l�pett, mit l�pett, ugrott, amekkor�kat csak b�rt. M�g t�z l�p�s. L�ptei el�l egy f�rge gy�k suhant tova. Legsz�vesebben meg�llt volna elkapni, hiszen errefel� minden ehet� falat sz�m�t, �s ki tudja, mikor lesz m�g egy ilyen alkalom, �m a ny�lt terepen nem merte megkock�ztatni. M�g �t. Valami megv�gta a l�b�t, csak most �rezte, ahogy az izzadts�ga cs�pni kezdte. T�bbsz�r is. A f� s�padt levelei itt kardk�nt meredeztek, de � rendre k�z�j�k taposott. Azon sem csod�lkozott volna, ha a f� is meg akarta volna enni, amennyi furcsas�got, beteges degener�lts�got l�tott m�r eddig, ez fel sem t�nt volna neki. Pedig m�g nincs egy napja, hogy elhagyta az er�dtemplomot. M�g kett�… Most m�r a k�veket is megszeml�lte, a hatalmas darabokat, melyek csak �gy kin�ttek egykor a f�ldb�l, hogy a szikl�t szeg�lyezz�k. Ha volt is neve a helynek, nem tudta, de nem is sz�m�tott. Errefel� nincs kinek elmes�lni, hogy merre j�rt az ember, vagy merre menjen tov�bb.

El�rte. Szinte nekiv�g�dott a r�csk�s, v�r�s erekkel d�sz�tett fel�letnek. Alig haladt �tven l�p�st, m�gis megk�nnyebb�lt, maga m�g�tt tudhatta az erd� �s a szikl�k k�z�tti ny�lt, f�vel is alig fedett terepet. Beh�z�dott az�rt m�g k�t t�mb k�z� egy v�gatba, �s onnan n�zett csak vissza. A magasban ragadoz� madarakat l�tott, csak azok lehettek, lass� k�r�ket �rtak le, ahogy �vatlan �ldozataikat v�rt�k. El sem tudta k�pzelni, milyen ragadoz�k leshetnek m�g pr�d�ra ezen a vid�ken, �m amit eddig l�tott, k�ts�gtelenn� tette sz�m�ra, hogy nem csak az apr� r�gcs�l�k vannak vesz�lyben. V�gighordozta f�radt tekintet�t a kem�ny sz�l�, apr� f�v�n, a f�jdalmas g�rcs�kkel csavart �g� bokrokon, a s�padt sz�n�, v�r�ses, s�foltokkal tark�tott talajon. Eg�szs�gtelen, mag�b�l kifordult, �r�lt vid�k. Nem voltak k�ts�gei, hogy sok� tart m�g, am�g szabadulhat. Kevesebb, mint egy napja siker�lt megsz�knie, �s ha �tjut a hegyen, akkor is legal�bb k�t h�tre becs�lte, am�g el�gg� elt�volodhat err�l a helyr�l. De nem csak addig kell majd kitartania. Behunyta szemeit, m�lyet l�legzett. �rezte a nap hev�tette mez� illat�t, a sz�l friss �rint�s�t.

A morg�s h�tulr�l �rkezett. Ijedten mozdult, �s f�radt esetlens�g�t meghazudtolva ugrott f�lre a lecsap� k�gy� el�l. Az ez�st�sen csillan� pikkelyek k�z�l s�rg�n izz� szem meredt r�, l�tta, ahogyan a fel� kap� k�gy� ujjnyi m�regfogai a leveg�be marnak. El a szikl�t�l! Megfordult, �s fut�snak eredt, ez�ttal visszafel�. Most m�r a terep ny�lts�g�val sem t�r�dhetett, a szikl�k k�z�tt volt a veszedelem. Hatalmas er� tasz�totta meg, orra esett. Kez�vel �pp csak, hogy tomp�tani tudta az es�st, alkarj�ba hegyes f�sz�lak martak. Kelt volna fel, de a v�ll�t m�zs�s s�ly nyomta le. �jabb morg�st hallott, orr�t �llati b�z csapta meg, arca mell� karmos oroszl�nmancs ereszkedett puh�n, hangtalanul.

A szeme sark�b�l tekintett csak fel, �s m�g l�tta a tekerg�z� k�gy�fejet, amint lecsap, �s az oldal�ba mar. A f�jdalomt�l �j er�re kapva pr�b�lt meg oldalt g�rd�lni, t�n ki�ltott is k�zben, de a v�ll�ra nehezed� s�ly a porba szegezte. Valami roppant is, ahogy er�lk�d�tt. Azt�n nedves, meleg leheletet �rzett a tark�j�n, �s hegyes fog� �llkapocs z�rult �ssze rajta. A csigoly�i roppanva t�rtek szil�nkokra a hatalmas oroszl�n harap�s�t�l. T�bb� nem mozdult. Az ez�st�s bund�j�, bikam�ret� �llat lel�pett �ldozat�r�l. A kim�ra sziszegve, morogva emelte h�rom fej�t Tharr ege fel�, majd hozz�l�tott. A bak harapott a meleg h�sba el�sz�r. �ll�r�l v�rcsepp hullott a hegyes f�sz�lakra.

* * *

A sz�l v�r�s port kavart a t�volban. �ppen ott, ahol a sorfal �llt. A katon�k innen n�zve mozdulatlanul tartott�k fegyvereiket, a sorok ny�legyenesen osztott�k �ket kisebb alakzatokra. Egy behem�t, m�g ilyen messzir�l is �ri�si termet� harcos kez�ben, hossz� r�don fak� lobog�t cib�lt a sz�l. Halv�ny, lil�sv�r�ses sz�ne nem, de m�g a rajta sz�rnyal� galamb is alig l�tszott. Heras Erchal, Daych�n Braddus templomer�dj�nek rangid�s f�papja, a bakszarv szekta helyi el�lj�r�ja el�gedetten forgatta ujj�n a gy�r�ket. L�m, a k�gy�nyelv�ek l�gi�j�nak �jabb sz�zada indul hamarosan �tnak, pontosan a Tachryss kl�n boszork�nyhadur�nak akarata szerint. Legal�bb nem zavarj�k az er�dtemplom �sszk�p�t. Heras elgondolkodva n�zte a l�gi�sok sorait, l�tv�nyuk rendre �sszezavarta. Egyt�l-egyig degener�lt, megt�rt, k�osz fert�zte emberek, orkok, k�osszal �titatott szerzetek voltak. Ak�rkib�l nem v�lhatott a s�padt l�gi� katon�ja. �s ha valaki m�ltatlanul ker�l is be az �joncok k�z�, az �t �ves kik�pz�s v�g�n Daych�n vid�ke maga rost�lja ki a k�gy�nyelv�ek k�z�l. M�gis, a sz�legyenes oszlopok �s sorok, a katonai alakzatok a rend l�tszat�t keltett�k, �s ez valahogy zavarta Herast. A csat�kban csak a m�r felbomlott alakzatokban, az ir�ny�t�s n�lk�l egym�st vadul �ld�kl� emberekben – �s emberszer� l�nyekben – tudta igaz�n felfedezni a H�romfej� szent k�osz�t.

 Nem is b�nta, hogy elmennek. Mert az �jabb kapunyit�st, �joncokat jelent. �jabb falatot ura k�osz fert�zte l�nyeib�l. �s �jabb leger�sebbet, �jabb �ldozatot a H�romfej�nek. A bakszarv szekta hagyom�nyai szerint.

Meg�rezte a szagot. A b�zt, melyet a m�gikus szerek torz�totta test kip�rolg�sai okoztak mindenhol, amerre a r�tcsukly�s j�rt. A hajlott h�t�, m�gis magas, medve termet� f�rfi mozdulatlanul �llt, �s csukly�j�t a fej�be h�zva meredt a f�ldre, ahogy azt kellett az egyh�z tan�t�sai szerint. Mellkasa ideges�t�en lass� �temben emelkedett �s s�llyedt, hatalmas er�t sejtetve.

- Meg�rkezett m�r az obsor? K�rdezte a pap szenvtelen, kem�ny hangon.

- Igen, shyntor. – v�laszolta a szerzetes, a maga torokb�l j�v�, m�gis sziszeg� hangj�n.

- Ne merj �gy sz�l�tani, te f�reg! Csattant fel Herast. – Minek k�pzeled magad? A r�tcsukly�s megrezzent, de nem merte – vagy csak nem akarta – felemelni tekintet�t. Jobb keze a megad�s �s megb�n�s jel�be csavarodva l�gott a teste mellett. Fegyver�t a balj�ban tartotta, h�trafel�, nehogy megs�rtse a papokkal szembeni illemet. Heras elgondolkodott, a szerzetest�l ez volt a lehet� legudvariasabb, legmegfelel�bb megsz�l�t�s ir�ny�ba. Igen, a minap pontosan ennek elmulaszt�s��rt b�ntette meg. Nem baj. Legal�bb elbizonytalanodik. Aki elbizonytalanodik, f�l, figyel, �s �ber marad. „Ne riadozz �rtalm�ra lenni embert�rsaidnak, mert �szinte sz�vvel csak �gy haszn�lhatsz nekik.” – id�zte fel Aruth Dyn-Dayaell, az egykori k�gy�p�pa szavait. Szerette a Paradoxi�t, a m� sok �rt�ket rejtett sz�m�ra. �s a k�t�se is szebb volt, mint a t�bbi k�nyv� az er�dtemplomban.

V�gign�zett a megad� p�zba g�rnyedt r�tcsukly�son. Milyen p�khendin markolta m�g �gy is a neyrwasst, ezt az �t�g�, l�ncszem� korb�csot. Nemr�g �rdemelte csak ki a fegyelmez� nev� korb�cs haszn�lat�nak jog�t, m�gis l�that�an b�szke volt erre az alantas korb�cst�pusra. Tharr tizenkilenc ritu�lkorb�csa k�z�l szigor� szab�lyok szerint v�lasztottak a papok, ha f�jdalmat akartak okozni. A neyrwasst alacsonyabb rang� egyh�zi szem�lyek haszn�lhatt�k t�rsaik megb�ntet�s�re, �s ez a r�tcsukly�s itt igencsak �len j�rt ebben, ha az al� rendelt gyertyal�ngokr�l, Tharr szerzeteseir�l volt sz�.

- Add ide! -csattant Heras, �s kikapta a korb�csot a v�r�s k�penyes f�rfi karmos kez�b�l. – Megb�ntetlek arc�tlans�god�rt – vetette oda mintegy t�j�koztat�sul a pap, majd v�gigh�zott a medv�nyi h�ton. Alantasnak �rezte, hogy ezt a fegyvert haszn�lja, de h�t „a t�rv�ny �gy t�rv�ny, ha id�nk�nt megszegik; ha mindig betartj�k, feled�sbe mer�l”, id�zte fel a Paradoxi�t. Legal�bb � is megb�nh�dik ez�ltal az im�nti k�vetkezetlens�g��rt. De mivel azzal haszn�lt egy al� rendelt szerzetesnek, annyi pontosan el�g lesz.

A neyrwasst a padl�ra l�kve indult meg az ajt� fel�. A r�tcsukly�s v�rt. Az im�nti f�jdalmat alig hallhat� szisszen�ssel nyugt�zta csup�n, nem tudta eld�nteni, gazd�ja �r�m�t leli-e benne. Egy�bk�nt sokkal nagyobb f�jdalomhoz szoktatt�k �t Tharr k�gy�kardot visel� papjai. Nem ny�lt a f�ld�n hever� korb�cs�rt, m�g a pap ki nem fordult az ajt�n; el�lj�r� jelenl�t�ben fegyvert ragadni s�lyos s�rt�s, �s nem akar ilyen ostoba hib�t elk�vetni most, hogy v�gre felker�lhetett gy�l�lt felettese hely�re. Mert � ravasz volt, nagyon ravasz. Ez�rt vigy�z most � mag�ra. �s ez�rt lesz hamarosan egyre t�bb �s t�bb szerzetes primora. V�gre megmarkolta a fegyvert – el is hat�rozta, hogy les�jt vele az els� �tj�ba akad� s�rga k�p�nyegre – �s az ajt� fel� indult � is. Sz�trepedt k�peny�nek egy cafatj�r�l v�r�s csepp hullott a repedezett padl�ra.

* * *

Hideg verejt�k k�szott v�gig a homlok�n. Nem mert oda ny�lni, hogy let�r�lje, m�g �szreveszi a mozdulat�t. T�rte h�t, hogy a hideg csepp kom�tosan v�gighaladjon homloka red�in, melyeket az ir�ny�t�s lehet�s�g�nek ill�zi�j�val rendezett k�l�nb�z� mint�kba. De a cseppet Tharr keze vezethette az � megb�ntet�s�re, mert az kiker�lve minden akad�lyt, egyenesen a szeme fel� k�szott, hogy alattomosan elhaladjon szempill�i k�z�tt, �s cs�p�s�vel r�vid id�re f�lszem�v� v�ltoztassa, �ppen most! Pislogott n�h�nyat – m�g azt is lassan – �s l�legzet visszafojtva figyelte tov�bb az … iz� mozg�s�t. A l�ny lass�, l�tsz�lag gyan�tlan l�ptekkel haladt a csap�son. �gyetlen�l vonszolta hat l�b�t, m�r, ahogy innen ki lehetett venni. Szinte hallotta a mells� l�bak szelv�nyeinek perceg�s�t. M�g egy kicsi… v�rt, a sz�v�t a tork�ban �rezte dobogni, egyre hangosabban, m�r att�l f�lt, �ppen ez �rulja majd el jelenl�t�t. Orra m�r nemigen m�k�d�tt, a gomba, melyet sz�tmorzsolt b�v�helye k�r�l, elnyomta a szagokat, minden bizonnyal az �v�t is.

Most! Megr�ntotta a k�telet, melyet eddig g�rcs�sen szorongatott. Apr� k�vek, levelek, �gak z�poroztak szanasz�t, ahol a k�t�l kib�jt al�luk, hogy mag�val h�zzon egy t�maszt�f�t. A s�lyos far�nk mozg�sba lend�lt, �s – Ter-han megseg�t! – �ppen a kisz�m�tott helyen keresztezte az �sv�nyt. Hangos reccsen�ssel v�g�dott a bestia fej�nek, val�s�ggal felbor�tva az �k�r nagys�g�, sz�r�s testet. L�bai �sszeakadtak, az egyik ki is t�rt, �s az �llat oldalra fordult, �ppen feh�r sz�r� has�t mutatva a vad�sznak.

Kahr elr�gta mag�t a talajr�l. Hossz� l�ndzs�j�t el�re szegezve v�g�dott kis a levelek, gallyak, moha �s n�v�nyek alkotta kupac al�l, hogy m�sf�l l�p�s m�lva kereszt�ld�fje a furcsa, ord�t� bestia test�t. A l�ndzsa a h�sba f�r�dott, alkarnyi vastag nyele �vbe hajlott, majd reccsenve t�rt kett�. A dagad� izm� f�rfi elhaj�totta a haszontalann� v�lt fadarabot, majd k�zelebb l�pve a verg�d� teremtm�nyhez puszta k�zzel ragadta meg kap�l�dz� el� l�b�t.

A t�sk�k alatt markolt r�, t�vol tartva mag�t�l a l�b v�g�n csapkod� karmokat. Megcsavarta, fesz�l� izm�n l�ktetve dagadtak ki az erek. A p�nc�los rovarl�b engedett, tomp�t reccsenve, v�rt spriccelve t�rt el.

Kahr a szeme sark�b�l l�tta a villan�st, ahogy a l�ny bunk�s v�g� cs�pja fel� kap. Hihetetlen, termet�t meghazudtol� gyorsas�ggal kapott a lend�l�, ki tudja h�nyadik v�gtag fel�, �s siker�lt elkapnia azt. Egyetlen r�nt�ssal fosztotta meg t�le haldokolva verg�d� gazd�j�t. A k�gy�por n�lk�l nem lett volna sem ilyen er�s, sem ilyen gyors. Az �rz�keket is feler�s�t�, k�gy�m�regb�l k�sz�l� ajz�szert a s�m�njuk – milyen fellengz�s elnevez�s egy ilyen v�n, b�d�t�szerekt�l elsz�nezett szem� bolondnak – k�sz�tette. Sokat k�sz�nhetett neki, igaz, � e n�lk�l is legy�zn� ezt a valamit. Csak �gy biztosabb. M�g az ut�na k�vetkez� fejf�j�st is meg�ri.

A bestia r�gott m�g p�rat �p l�baival, megmaradt cs�pja eszeveszetten kap�l�zott, �s patk�nyszer�, szelv�nyes farka is sebesen tekerg�z�tt. Majd megnyugodott. Szuszogott m�g p�rat, �s azut�n nem mozdult t�bb�. A vad�sz el�gedett, �m f�radt mosollyal l�pett a fej�hez. El�kapta k�s�t, �s belesz�rta a l�ny hatalmas, gyermekfejnyi szem�be. A t�kr�z�d�, fekete, sz�gletes lapocsk�kb�l megannyi sz�gben n�zett vissza mag�ra. A szem puh�n, m�gis er�s anyagk�nt repedt a k�s nyom�n. A f�rfi beleny�lt az �ltala v�gott r�sbe, majd alkarnyi, r�zsasz�nes h�sk�teget r�ngatott ki a szemr�sen. Moh�n kezdte befalni; az �llat leg�rt�kesebb r�sze, �s egyike azoknak, ami nem m�rgez�. A t�bbin majd megosztoznak a t�rsai. Neki mindenk�ppen t�l kell �lnie, hiszen � a legjobb vad�szuk. �s ha nem tetszik nekik, akkor se mernek sz�lni. Mikor v�gzett a cs�p�g�, nyers lakom�val, megker�lte a csap�son fekv� l�nyt, �s szelv�nyezett patk�nyfark�t megragadva vonszolni kezdte, be a g�cs�rt�s f�k k�z�. Az �sv�ny f�l�tt lassan abbahagyta leng�s�t a s�lyos far�nk. M�g �gy is neh�z volt, el kellett vinnie innen, miel�tt izmait elhagyja a k�gy�por ereje. Csak h�zta a m�zs�s l�nyt, bokrokat g�zolva le, f�kat ker�lgetve. �szre sem vette, ahogy feh�r bund�b�l ki�ll� l�ndzsany�len a v�r�s patak elapad, s egyre ritk�bban cs�ppen le egy-egy s�padt rubincsepp az �sszetaposott levelekre.

2009. 02. Magyar Gergely