Április 4-én rendezték meg jászfényszarui barátaink az V. Lumina Cornu Asztali tornát, melyen ezúttal negyedszerre vett részt a Mentálcsavar, méghozzá a korábbinál is több csapattal és mesélővel. Előrebocsátva mondhatom, hogy a korai kelés és a kései fekvés ellenére pozitív élményekkel zárhattuk a napot.
A verseny most is, mint Magyar Gergely lelkesedésének és aggodalmának vagy a vonatközlekedésnek okán minden alkalommal, korai keléssel indult, de az utazás mindkét csoporttal feledtette ezt a kellemetlenséget, így a Jászságba már jókedvűen érkeztünk, ahol a szokásos szívélyességgel fogadtak.
Jó volt találkozni régi ismerősökkel, látni olyanokat, akik megjárták már az ország majd’ minden versenyét és most ismét közös helyen gyűltek össze egy megmérettetésre és persze az egyre gyűlő játékosokat és mesélőket, akikből nagyjából százan gyűltek össze a divatos késéssel tartott kezdésre.
A versenyen a korábbiak során már Legjobb Kalandmester díjjal is kitűntetett Mazsinó szorongatott meg minket A káosz érintésével, mely nem kerülte el önmagát sem, így a kalandmodulnak leginkább bizonyos helyszínei és háttéreseményei egyeztek, alapjaiban mégis kicsavarta önmagát – röviden egy módosított kiadást játszottunk. Ez azonban szerencsére nem nyomta rá a bélyegét a játék élvezetére, így miután sikerült ráhangolódnunk mesélőnk stílusára és játékvezetési elveire, már könnyebben vettük az akadályokat. A többi mentálcsavaros nevében is mondhatom, hogy mindannyian jól szórakoztunk a modul lejátszásakor, s csak kevesen hullottak el a vérzivataros Tharr-szentélyekben vagy szentélyek miatt.
Az eredményhirdetésen ezúttal sem kellett szégyenkeznünk, hiszen Kis Andrea (Rhea), baráti körünk alelnöke harmadjára és ezúttal véglegesen ragadta magához fényszaru ereklyéjét, az eltörött lándzsát, így annak örökös úrnőjeként vált a Mentálcsavar büszke ékkövévé. Csapatunk további eredményei egy harmadik helyezet csapatdíj – de csak mert ezúttal a két üveg borra utaztunk –, egy Lúzer díj a Rúna Tábor Egyesület jóvoltából – a fájdalmas halál kárpótlásaként Csige Dánielnek – és egy Mocskos díj a Kapu Távoli Világokra Egyesület jóvoltából az igazán rohadék boszorkánymesternek Lakatos Árpád (Laki) megszemélyesítésében. Az általunk felajánlott kockatartó szütyőt hangulatos játékáért Erdélyi Zoltán (Leo) kapta meg, így végső soron az is Debrecenben maradt.
Bizalmas forrásokból tudom, hogy a verseny utójátéka, az Asztal Alatti Torna is szórakoztató volt, melyen csak kevesebben vettünk részt, lévén néhányunknak az éj leple alatt kisurranva a fényszarui művelődési házból haza kellett térnünk.
Összességében és egyáltalán általában ismét jól éreztük magunkat a Lumina Cornu eddigi talán legnagyobb asztaliján. Legközelebb is ott leszünk, mesélőstül csapatostul.
AJÁNLOM AZ OLDALT
