Azt mondják, hogy a puding próbája az evés... most kiderül. Én belekanalaztam egy nagyobbacska pudingos tálba. Csak nem tudom, hogy szerettem-e ezt az ízt vagy sem. Hiszen a meghitt ízű pudingok, mindig nagyon finomak, de sosem jut elég mindenkinek, míg amiből elég sok van, az pedig nem biztos, hogy mindenki kedvence... No most választani kellene... Elég sok meghitt ízt gyűrtem magamba az elmúlt években, így valahogy izgalmasnak érzem a nagyobb lehetőségeket.

Persze ez most nem egy szakács ízvadász terveiről szóló firkálmány a fakanál legújabb számában, hanem inkább egy olyan átvitt értelemmel teleszőtt széljegyzet, ami sokkal fontosabb, mint hogy papírra, vagy cikkbe vessük... , de most mégis itt a helye! Hiszen olyan dolgot tűztem ki, amit a jövőben is szeretnék folytatni! 

Az, hogy a Lumina Cornu Asztali Torna a klubbal együtt fejlődött folyamatosan, bizony sok örömet szerzett nekem, és remélem a résztvevőknek is. Nívója sztem nem főleg a mi szervezői érdemünk, inkább a társaságban és az alapokban rejlik. Most viszont sok-sok új arc csöppen a gépezetbe, ami ha akarjuk, ha nem változtatni fog az asztali tornák eddigi báján. Vagy felnő a verseny egy igazi országos megmérettetéshez, ahhová, már előre késazülnek az emberek, vagy dugába dől és kis eséllyel folytatja a meghitt vidéki vonalat...

Nos én, megígértem magamnek, hogy azért fogok dolgozni, hogy minél több ember ismerje meg vendégszeretetünket, valamint egyre több olyan arcot lássak, akik itt lettek életre szóló élményekkel gazdagabbak. Igazából már azt is sikerként könyvelném el, ha sok vidám és elégedett résztvevő térhetne haza április 4-e után az V. Lumina Cornu Aszteli Tornáról!

Meglátjuk...

Agnus atya