A Holloszárny lovagrend "küldötteként" vettem részt a M.A.G.U.S. liveon. Diplomáciai küldött, egyszerű érdeklődő, live-játékos voltam. Remélem jól csináltam amit csináltam. Aki ismer az tudja, hogy bennem túl mélyen gyökerezik a M.a.g.u.s. iránti szenvedély, mintsem kiírtani könnyedén lehetne. Volt megingás, mikor aztán abszolút begőzöltem tőle, de akkor még nem éreztem képesnek magam egy saját rendszer módosulat alapjainak lefektetésére. ...de ne térjek el a tárgytól !

Meglehetősen váratlanul érintett ez az egész: egy live, ráadásul a Kalandorok Krónikáiból - amelyről mindenki azt állította, hogy sem számítógépre sem liveba nem lehet átültetni. ...Hát értek meglepetések: Először is a hangulat nyűgözött le. Soha sehol nem tapasztaltam, hogy ennyire egymásért és a közös minőségi szerepjátékért lettünk volna. - kiváltképp az asztali rpgről volt ez elmondható. A liveból talán a végső harcot emelném ki:

"...Láttam. Láttam mindent de nem tehettem semmit, véreim ellen harcolva, egy magasabbnak vélt, távolban megbúvó cél felé araszoltam és ők tönkre akarták tenni... Minden amiut eddig tettem... Életem talán első komoly kiugrási kisérlete. Ezért küldtek ide. Távol a hazámtól, a pyar istenek kutyái közé. * * * Most minden veszni látszik. Hátrapillantok, és a lantszóban, ismerős dallamot veszek észre. Nem ismerős volt, inkább érthető. Mondom mindezt azért, mert részem volt a birodalmi kondícionálásban. Még az alatt a két nap alatt is rengeteget tanultam. - ugyanis szervezetem addig bírta a terhelést. az elsők között hullottam ki a válogatásból. Nem emelkedhettem fenntebb a ranglétrán. ...és most itt ez a bárd, és belűlről bomlasztja a rendet. Sorfalunk felált, élen Darton lovagjával, aki vakon bízik istenében. - egyszerű istenfélő mind-mind. Ott, túlnan az erdő rejtekében megbúvó hazánk fiai, pedig tudták a gyenge pontunkat, hisz ők küldték közént. Mindenki vak volt. A lovagok az eleneséget keresték de nem néztek a hátuk mögé. Kételkedj az igazadban, és megleled hol hibázhatsz - tanította nekem az első mesterem. A renegát dalnok, rövid kést húzott eőé, lantja hátlapja rejtekéből, és zenéjvel elbűvölte az elmét, majd elmetszette a torkot. Akkor eszméltem, mikor már sokadik áldozatát szedte, és nem volt fedezékünk. A Csata zűrzavarában, mágikus lövedékek röpte, és nyilak süvítése között, parancsszavak záporoztak. Döhödt, üvöltözés, egyikünk kitőr, és látom 2 lépés után penge sereg sebzi testét. Porba hanyatlik és a két mozdulat között megrekedt varázstudók közül csak kevesen fejezik be a formula lezárását. Egyre kevesebb a hely, össze szorulunk, és nem tudunk kitörni. Hideg acélt érzek a nyakamon, és visszagondolva... ...megérdemlem, mert már nem hallom a lantjátékot. ..."

/aztán persze meggyógyították a halálos sebemet, és folytattam a játékot/

Felfigyeltem viszont, a több helyen általam balesetveszélyesnek, és (Ylmor ne sértődj meg) itt-ott, kokány munkával megcsinált fegyverekre. Egyik másik nagyon jól nézett ugyan ki, de az én biztonsági szabályaimon, - és talán halkan megjegyzem, a mi ~ - , nem mentek volna át. Eljött az ebédidő és és minduntalan, ha erről, vagy más étkezésről volt szó, a szervezők kitettek magukért. A tábor orszáros viszonylatot nézve nem tartozott a legolcsóbbak közé, de igazán minőségi és változatos volt a kaja. (egyszer nem ízlett csak, de akkor is volt más!!) A helyszín ugyan nem volt kiépítve, de igazán nagy területen folyt a játék. Én ugyan nem jártam be teljesen, mert féltettem a bőrömet. Mért féltettem? Azért, mert egy voltam a 102. őrhercegség kinevelt boszorkánymesterei közül, szülőföldem Krán határvidéke volt. Így nem csak hogy voltak elelnlábasaim, de az egész játék alatt futó - Árnyjáték nevű - gyilkolászás is igen megrémített. Tudtam ugyanis hogy egy rivális Boszorkány mester célpontja vagyok. Ő volt az én célpontom. Szerencsére, én életben maradtam / köszönhető testőrömnek is /, az ellenségeimet közelebb tudom magamhoz mint a csatlósaimat. (még az elfek is bíznak bennem!) A játék végeztével, én is raktam rőzsét arra mágjára, ahol elégettük a riválisomat. ...nopersze mindezt csak játékból.

Összeségében élveztem. Ha legközelebb is rendeznek ilyet, akkor remélem, hogy néhány dolgot jobban csinálnak majd, de mindenképp nagyon egyedi és varázsaltos hangulatot tudtak teremteni.

DAMAQUIR