A VI. LCAT VERSENYMODULJÁNAK KIS HANGULATKELTŐ NOVELLÁJA. A TÖRTÉNETE ANNYI AZ IROMÁNYNAK, HOGY PONT EZT NEM TETTEM KI A HONLAPRA, MIKOR KELLETT VOLNA EGY FÉLREÉRTÉS MIATT. HELYETTE EGY EGYSZERŰ LEVÉL KERÜLT A KÖZÖNSÉG ELÉ, MELY TÚL SOKAT ÍGY NEM MONDOTT A TÖRTÉNETBŐL...
KARDHAL
698 Alborne Terce, a Dal havának 17. napja
Ez a reggel nem a megszokottak szerint indult Dzsammael Izim Barad al Abbas számára. Korát meghazudtoló fürgeséggel igyekezett a közeli bankház felé. Hatvanöt tavaszt megélt lábai nem hagyták cserben. Az otthona és a bankház közötti 250 lábnyi távot, három percénél kevesebb idő alatt tette meg. A bank bejáratánál a Weissari városőrség két tagja állt. Mit sem törődve velük, a mázsás ajtót szinte letépve szaladt be a ház aulájába. A díszes oszlopcsarnokban megannyi városőr, s kapitányuk Aswir Gaistat fogatta.
-Az istenek szerelmére, még is mi történt itt Kapitány?!- kérdezte zihálva.
-Rablási kísérlet Uram.- mondta a tőle megszokott tárgyilagossággal.
-Rablási kísérlet az én bankomban!? S az őrök? Tán elaludtak?
-Nem Uram. Meghaltak.
Izim arcára a döbbenet és a rémület sötét képe ült ki.
- A páncélterembe! – mondta remegő hangon.
A páncéltermekbe a csarnok északi oldalán található lifttel lehet lejutni, aminek ajtaja, most szokatlan módon nyitva állt. A bankár azonban nem törődött vele. Súlyos balsejtelem lett úrrá rajta, s amennyiben beigazolódik, úgy biztosan nem rablási kísérlettel van dolguk.
A lift ajtaja kinyílt. Orrát szúrós émelyítő szag csapta meg. Kissé megszédült, de állva tudott maradni.
- Méreg. – mondta Gaistat kapitány. Már nem veszélyes. A nagyobb adagot az őrök kapták.
Meg sem tudott szólalni. A látvány mely fogadta rémítő volt.
-Itt jutottak be. A nyomok teljesen egyértelműek. Beeresztették a mérget, majd behatoltak. Levágták az őröket, s megpróbáltak bejutni a fő páncélterembe. A quintarhákkal folytatott küzdelemben bizonyára alul maradtak, s menekülőre fogták. Az előzetes felmérés szerint nem tűnt el semmi.
-Semmi. - mondta a bankár még mindig kissé bágyadtan. Azért én is körbe nézek.
Elindult a quintarhák által őrzött termek felé. Az eddig mágikus sötétségbe burkolózott teremben ott feküdt egyik kedvenc őrzője élettelen teste. Fájdalmas pillantást tett felé, majd a következő terem ajtajához lépett. Már nem is izgatta, hogy nyitva találta, azonnal a hármas terem széfjeihez indult. Belépett. Látszólag minden úgy tűnt, mint bármely más napon, mikor lejött ide. Nagy levegőt vett, s a kilencvenkilences széfhez lépett. Óvatosan, szinte félve nyitotta ki. Balsejtelme beigazolódott. A széf üresen tátongott.
-Minden rendben?- kérdezte a kapitány.
-Pyarronba kell mennem!- mondta csalódottan, aggodalommal szívében.
3698. Alborne Terce, a Dal havának 18. napja. Pyarroni Szövetségi Bankház
-Ez teljességgel elfogathatatlan uram. Ön és a Szolgálat felelősséget, s mérhetetlen titkosságot garantáltak Őfelségének.
-Nyugodjon meg grófúr!
-Nyugodjak meg! Hogyan mondhatja ezt Odmaer. Az iratok eltűntek. Őfelsége terve, miszerint a Kardhal időben elkészül, s ez által fölényt szerez a cormákon lehetetlenné vált. Nem beszélve arról, hogy az ellen kezébe kerültek, s így ők maguk is képessé válhatnak a fegyver megépítésére.
-Mindez sajnálatos módon igaz grófúr. Ám még csak egy nap telt el. A tolvajok valószínűsíthetőleg Equasselbe tartanak a tervek másik feléért, s azok nélkül nemigen építhető meg a fegyver. Úgy látom barátom, helyzetünk nem is oly csüggesztő, mint azt gondolja.
Beszélgetésüket kopogás zavarja meg.
-Tessék,- szólt Riven Daon Odmaer, a Pyarroni Szövetségi Bank elnöke
-Abbas igazgatóúr megérkezett uram.
-Engedje be Toren.
-Jó napot Uraim.
-Jöjjön be kedves barátom. Engedje meg, hogy bemutassam önnek Biensar Ulek con Grador grófot a Shadoni Tengerészeti Hivatal deonját, Corma – Dina kormányzóját.
-Üdvözlöm grófúr. Dzsammael Izim Barad al Abbas vagyok, a Weissari Kincstári Bank igazgatója.
-Áh, úgy. Tehát ön őrizte a terveket.
-Igen uram.
-Nem nagy sikerrel, mint látjuk. Remélem a megérdemelt büntetésért jött.
-Ráérünk még egymás sértegetésére később is uraim. Most fontosabb, hogy minél előbb visszaszerezzük a terveket.
-Kíváncsi vagyok, mindezt hogyan gondolja elnökúr.
-A Szolgálat felkészült erre az estre is. Izim elküldte a leveleket?
-Természetesen Uram.
-Akkor úgy gondolom, aggódjunk majd egy hét múlva. Grófúr, amennyiben nem lesznek meg az iratok, engedelmével életbe lép a kilences parancs.
-Ezzel egyet értek,- szólt a deon- de miféle levelekről beszélt.
-Kalandozók barátom, kalandozók. Nekik szólnak a levelek.
-Kalandozók? Mégis, hogy képzeli ezt Odmaer!?
-Nyugalom, kormányzó. Ezért az ügyért sok vért kell áldoznunk, de az nem kell, hogy az a mi vérünk legyen.