Elf rengeteg

Az erd� s�r� m�ly�n,

Harmatos reggel kelt�n,

A term�szet titokzatos lepl�n,

S�t�t l�lek sz�vi gonosz terv�t.

Hossz� fekete k�p�nyegben,

Oson a b�k�s korai csendben.

Ostob�n hisz nem gondol bele,

Mi is v�r r� a Szent ligetben.

De terve nem lehet lefedve,

K�nny� l�ptek, hegyes f�lek,

K�vetik �t �gyesen settenkedve.

A ter�leten bentebb �rve,

Tudja m�r a gonosz,

Hogy rossz az �rzet.

Hirtelen kardj�t r�ntja,

De karj�t m�r az ostya b�ntja.

Let�ri a vessz�t,

S futni t�mad kedve,

Mert tudja � is,

Milyen �les a lev�lpenge.

�tj�t �llj�k k�l�n�s alakok,

V�konyak b�r el�g nagyok.

Tork�hoz nyomj�k k�l�n�s fegyver�k,

Erre az idegen rettegve elter�l.

Kil�p k�z�l�k a legnagyobb,

S ajk�t hagyja el e monol�g.

„T�vozz innen te kegyetlen

�leted meghagyjuk most az egyszer,

T�rt�neted vidd h�r�l,

Senki nem l�phet

A Szent ligetbe tudtunk n�lk�l.”

�rta: Hajnal Zolt�n