A várúr átka
2007.02.23. 14:46
Kint állt a lány a kastély kapujában...
A várúr átka
Kint állt a lány a kastély kapujában
Szeretője Gregor érkezett futtában
Szomorú dal lesz ez, tragikus ének
A Gróf mást szánt a lány vőlegényének
Volt egy harcos ki a várúr éltét védte
Köpönyegforgatás volt néki minden vétke
Az úr mégis mindig vakon bízott benne
Nem sejtette, hogy ez lesz lányának a veszte
Megszöktek, s számukra ez lett már a végzet
A gonosz harcos végül mindkettővel végzett
A lány halála előtt még egy erős átkot mondott
Átkod legyen örök, ne lehessél boldog!
A grófnak a gonosz harcos nem mondott el mást
Csak hogy a szerető mért a lányra gyilkos csapást
A gróf mikor öreg lett, a harcosra hagyta,
Földjét, birtokát, pénzét neki adta
Végül minden kiderült halálos ágyánál
Átkot szórt hát ő is: Itt élj, meg ne halljál!
Ne hagyhasd el soha, soha ezt a földet!
S a birtokon gyermeked se születhessen néked!
Az átok teljes volt, a harcos nem nyughatott
Birtokán kívűl nemzett egynehány porontyot
Felkutatta őket, jöttek is messziről
Toronból, Kránból, s barbár vidékekről
Versengtek a fattyak, birtokúri címért
A gonosz úr cselesen mindent nekik ígért
Az örökség része lett volna az átok
Nagy tehert ró az apátok majd rátok
A fiúk rájöttek végül a csel lényegére
Amulett volt a kulcs, s a bátorság erénye
A gonosz várúrnak nem volt több esélye
De ez már egy másik éjszaka meséje…
|